Ha valaki ilyen itallal kínálja meg, ne utasítsa vissza, mert könnyen lehet, hogy a későbbiekben bánni fogja! A vermut valódi kuriózumnak nevezhető, hiszen egyes változatai már a rendszerváltás előtt is népszerűek voltak hazánkban.
Márkától függetlenül fellelhető a szaküzletek polcain száraz és édes variációban. Fogyasztható önmagában, jégre töltve és citrommal. Sokan a pohár szélét meghintik cukorral mielőtt elkortyolgatnák. Kimondottan finom hosszú italokat, vagyis long drinkeket és koktélokat lehet előállítani a felhasználásával.
A kiszerelését illetően többnyire 0,75 l és 1 literes palackokban forgalmazzák. A vermut feltalálása Antonio Benedetto Carpano nevéhez fűződik, aki 1786-ban mutatta be először a nagyközönségnek.
A készítésének az alapját képezi az ürömfű, a mustármag, az angelikalevél, a benedekfű, a vanília, a kamilla, az ánizs, a bors- és a fodormenta. Az így kapott kivonatot az alapborral összekeverik. A szűrés után félévig érlelik, majd palackozzák. A vermut gyártását az 1800-as években számos család kezdte meg, közöttük a Cinzano, illetve a Martini & Rossi is.